Sziasztok.!

Egy 15 éves lány vagyok. A nevem nem szeretném elárulni, csak a tapasztalataimat és minden mást ide leírni. Már régebb óta akartam saját honlapot, de valahogy sosem jött össze, vagy nem volt időm. Most van.! :D

Rátérve a lényegre, ahoz képest, hogy még "csak" 15 vagyok sok mindenen mentem keresztül. 1996. április 12.-én születtem egy napon a barátnőmmel csak ő egy órával késöbb vagy valahogy így nem tudom pontosan. Ő volt a legjobb barátnőm születésünktől fogva de aztán 10 évesen volt egy autó balesetünk, amiben nekem "semmi bajom" nem lett. De elvesztettem azt aki nagyon is fontos volt nekem, a legjobb barátnőmet. 2006 július 12.-én nagy fordulatott vett az életem. Láttam meghalni melletem azt akit a legjobban szerettem. Hallottam utolsó szavait, véres volt körülöttünk minden, és én is véres voltam ahogy rá hajoltam kicsike testére hallottam ahogy még az utolsót verte a szíve és ahogy ki mondta az utolsó szavait : - Ha én meghalok akkor is vigyázni fogok Rád és akkor is Te maradsz a legjobb barátnőm. Nagyon rossz érzés volt még most is folyik a könnyem ahogy írok. Amikor a mentő odaért én ordítottam a sírástól és bevittek belső kivizsgálásra. megálapították, rá pár hétre, hogy annyira megviselt engem ez a dolog, hogy depressziós lettem. Két évig szenvedtem és nem telt el úgy nap, hogy azt nem mondtam volna : - Megakarok hallni.! Minden percben sírtam. A szomámban magamra zártam az ajtót, és mást nem tudtam magamtól kérdezni csak azt a szót, hogy MIÉRT?! Gondolom ez az időszak anyukáméknak is nagyon nehéz volt, mindennap azt hallani a lányuktól, hogy megakarok halni nekem már semmi nem számít na és a többi. Föleg, hogy anyukám terhes volt a kisöcsémmel aki nagyon is fontos nekem. Nála jobban senkit sem szeretek. Amikor kigyógyultam a depresszióvól már kicsivel jobb volt, de az a két év nagyon lassan ment el és nagyon sokat szenvedtem. Amikor valakitől azt hallom, hogy megakar halni mindig eszembe jut ez az egész és nem szoktam erről úgy beszélni senkinek mert az is meg tud viselni, de elmagyarázom neki, hogy miért is fontos élni. A család, a barátok, a szerelem és minden fontos dolog. Egy kis szomorúságért nem szabad eldobni az életet, hiszen EGYSZER ÉLÜNK.!!

A depressziós korszakom után elhatároztam, hogy én zenélni szeretnék. A mai napig nagyon sok segítséget kaptam, de valahogy mégsem jön/jött össze. Megtanultam gitározni és ének órákat vettem. Csak az énektanárom hallot gitározni meg énekelni is, ugyanis mindkettőben ő segített. Lehet azért lettem lámpa lázas is. De  nem bánom a lámpa lázam nagyon nagy még mindig és szerintem az is lesz. Zenélés nem jött össze és nem is bánom, ( csak féleg ) hisz vannak dolgok amik nem sikerülnek, de attól még próbálkozni lehet. :)

13 éves koromban jártam futó versenyekre sok jó eredményt szereztem. Aztán közben beiratkoztam kézilabdára is. Nagyon jól ment minden. De aztán a szívem elkezdett szúrni nagyon erősen. Elmentem orvoshoz és azt mondta : - Abba kell hagynod a sportolást. Én sírva mentem ki hisz ez volt az életem. Most a suliban sokat sportolok és talán a kézi is újra össze jön.:)

Most itt vagyok 15 éves. Rá jöttem miért kell élnem. Rendesen tanulok, hogy lerakjam a szakmám. Előttem van egy cél és érte élek. Ha sikerül megvalósítanom az álmaim és felnövök nagyon boldog leszek hisz véghez viszem mit várok és nekem nem a pénz a fontos mint sok embernek, hanem a BOLDOGSÁG.!

Oldal: Rólam.!
Okcsáá' Eperkee vagyok.:$ - © 2008 - 2024 - eperkeeh.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat